A közönség halk morajlása töltötte meg a termet, ahogy a fények kezdtek elhalványulni. A hatalmas színházi előadóterem színpadán is kialudtak a lámpák. A hegedűk egy sejtelmes, lassú dallamot kezdtek játszani. Egy vékony ,halovány, női hang énekelni kezdett és az énekes a színpadra vezető lépcsőn vonult fel ,méltóság teljes tartással ,kezeiben a mikrofont tartva. Mikor felért a zenekar hirtelen elhallgatott és új dallamba kezdett. A nő hangja is elváltozott és egyre erősödni kezdett, mintha csak egy ujjával zavarná fel a vizet úgy zavarta fel a hangszereket is.
A közönség lélegzetvisszafolytva figyelt és hallgatta. A sorok közt egy fiatal férfi ült. Feltnően egyenes tartása volt ,elegánsan keresztbe tett lábakkal ült és szigorú tekintete a falakon kúszott végig.
Az előadás végén a nézőtér hangos tapsvihartól zengett.
A fények ismét felerősödtek és a tömeg mozgolódni kezdett.
|