D=out Myojou orion-Csillagos égbolt
A télben van egy árny, egy csillagkép.
Az érzelmeim olyakor összevissza kavarognak.
Megkérdeztem magam, a végtelenbe folyó végtelen sóhaj éjszaka nem veszíti fényét.
Hány százmillió kívánság okozott örömet nekem?
Hány csillag hagy nekem utat a nyugalomhoz?
Én vagyok, egy lágy ejjeli fény,
én egy ilyen gyermek, meggyújtom ,s elkápráztat.
Hogyha oda nézel látod!
Ez milyen látvány,
én dolgozom és elérem neked.
Másnap reggel a végtelen utcában találkozunk egymással.
Az égen megvilágította a reménytelen sötétséget.
Lehet ,hogy kinyújtod érte kezeidet ,de nem éred el,
hiszen ő kötött össze minket.
Ő érted izzik az égen.
Oltalmat adott a testemnek ,az éjszaka ege alatt.
Mit érezhet egy könnycsepp?
Akkor, össze tört szívvel, néztünk fel ugyan arra az égboltra.
Másnap reggel a végtelen utcában leszünk a kínzó idő elött.
Az égbolt, a tömegben tévútra csal és nem lesz hely ahová el tudnál menekülni.
Kiszakítod a kezeidből,
és mi is a távolban, a felgyülemlett gondolatokat.
A szív az égtől magányossá és őszintévé válik.
Ragyogó parádé a csillagködben.
Nincs kétség az ő fényében.
Amíg végéhez ér ez a világ.
Másnap reggel a végtelen utcában találkozunk egymással.
Az égen megvilágította a reménytelen sötétséget
Lehet, hogy kinyújtod érte kezeidet, de nem éred el
és hiszen ő kötött össze minket.
Én meggyújtom neked az égen, és érted izzik majd.
|